Várakozás

2015. november 29.

Advent első vasárnapján, azon gondolkozom, milyen lesz idén a karácsonyom…
Szeretném, ha szép lenne. Nem csak az évszakra gondolok, hanem a belsőmre. Kicsit néha én is bipoláris vagyok és keményen dolgozom azon hogy a depresszió-t ne kelljen utána írnom.
Próbálok, miden napnak örülni és meg találni benne a szépet.
Vannak, tudom csak néha nem veszem észre. Egyke gyerekként és barátok nélkül ez így nagyon nehéz…
Mások életét mindig jobban tudtam orvosolni, mint a magamét…
Most ebben próbálok gondolkodni egészen addig, amíg azt nem tudom mondani magamnak, hogy “oké most jó mert most boldog vagyok”
Most sem vagyok boldogtalan csak néha magányos.

Egy beteg kutya… Aki hűséges, csak nincs kihez… Akinek a lelke beteg, mert sokat bántották… És most szeretne olyan gazdit, aki befogadja, ápolja, kicsit szereti és ha nem szerette meg eléggé, annyira hogy megtartsa, akkor szépen elengedi…

De mivel Advent a várakozás ideje, meg kell tanulnom várni. Nagyon nehéz, de én mindig szorgalmas voltam. Várok… Valakire… Valamire