Kedves Naplóm! (mert olvasó, az nincsen :D)
Sokszor gondoltam, nekem valamiért nehezebb élet jutott, mint másoknak. Van benne igazság, de nem részletezem, mert nem azért kezdtem el írni, hogy a fájó vagy a rossz élményeimről elmélkedjek. Valamiért, nekem ez lett a terápiám 🙂 Sok más hobbim mellett.
Nincs eget rengetően kalandos életem, de mégis mostanában, annyi szép és pozitív változás történik velem, hogy azt érzem a jó Isten, mégis szeret…
Szeret -jól belegondolok – ha néha nehezen is, nem tudtam tőle olyat kérni, amit ne adott volna meg. Eddig… S remélem ez ezután is így lesz, mert ha néha haragszom is rá 😀 valamiért Ő nem tud 😉
Úgy érzem nagy és sokszor nehezen gyógyítható lelket adott, de mégis folyamatosan üzen és segít, hogy még nem szabad feladni. Nincsenek világmegváltó terveim, csak álmaim…És ha valaki, valaha olvass ebből a blogból bármit is, én úgy szeretnék írni, hogy érezze, hogy az esőcseppek gyógyítók (Mivel most elég csúnya esős idők jönnek :D) És sokszor, csak elmerengve nézem az időjárást, azt hiszem, azzal is segít.
Most sokat mos! A múltból a bántásokat, a jelenből a szennyet, a jövőnek pedig új és tiszta utat készít…
Ezért, nem adom fel! És kérlek Te se tedd! 
Angeleno 